Emlékeim
Ebből az alkalomból mély tisztelettel emlékezem a régi szeretett tanáraimra, cserkészparancsnokaimra az ipolysági Szent Imre cserkészcsapatnál éspedig: Dr. Horváth István, Hornyák Odiló, akik az itteni gimnázium tanárai voltak és becsületes, tisztességes cserkészekké neveltek bennünket, hálás köszönet érte, emlékeiket megőrizve köszönet nekik!
Elsős gimnazistaként 1930-ban avattak cserkésszé és 1934-ben pedig cserkésztisztté. Időközben tekintettel a sok egegi gimnazistára 1933-ban megalakult Egegen a „sasok“ cserkészcsapata, melyben rajparancsnoki tisztséget töltöttem be, helyettesem: Danis Endre a későbbi palásti és szakállosi plébános volt. Csapatparancsnok Udvardy Ferenc a helyi plébános – esperes, helyettese pedig Králik Dezső egyetemista volt. Taglétszám: 1934-ben 14 cserkész.
Nyári táborozásainkat a közeli egegi káptalani erdőben a „kerekrét“ mellett a selmecbányai „Klinger“ tó mellett és Börzsönyben a „Kemence“ völgyben tartottuk, és nagyon szép emlékekkel távoztunk minden táborozási helyünkről!
Ipolyságon 1992. szeptember 19-én az újjászervezett Szent Imre cserkészcsapat első csapatparancsnoka én, Králik Ferenc voltam, továbbá ugynebben az évben megbízást kaptam a Körzeti Cserkésztanács elnöki tisztségére a Lévai járásban.
A fenti tisztségeket, a csapatparancsnokit a Szent Imre cserkészcsapatban 1994-ig,
a Körzeti Cserkésztanács elnöki tisztségét 1995-ig láttam el és mély meggyőződésem, hogy becsületesen helytálltam mindkét tisztségemben!
A csapatparancsnoki tisztséget Klukon Tibornak, a Körzeti Cserkésztanács elnöki tisztségét pedig Hojsza Zoltán cserkésztestvérnek adtam át.
Kedves ipolysági cserkésztestvéreim!
Az ember életében tíz év elég hosszú idő. Ti, az akkori kiscserkészek, akik 1992-ben nyolc – tíz évesek voltatok, ma már nagykorú cserkészek, egyetemi hallgatók, esetleg már munkaviszonyban lévők vagytok. Kívánok nektek boldogulást az életben. A mai kiscserkészeket arra kérem, hogy tanuljanak, mert az élet alapja a tudás, és aki tud, az érvényesülni fog ebben a bonyolult világban.
Kívánok Mindenkinek, cserkésztestvéreimnek eredményes munkát az életben, azzal a hittel, hogy a cserkészeszme sokat fog segíteni nektek az életben! Így kívánok Mindannyiótoknak eredményes – cserkész: - Jó munkát!-
Králik Ferenc, cserkésztiszt, nyugdíjas főerdőmérnök
Köszöntő és köszönet
„Mindenkinek a maga helyén vannak kötelességei és bármily kicsinyek
legyenek, fontos, hogy jól végezzük azokat.“
Ezzel a Teleki Páltól – hajdani magyar főcserkésztől – származó idézettel köszöntöm az ipolysági 27. számú Szent Imre cserkészcsapatot megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm ennek a csapatnak valamennyi tagját. Külön öröm számomra, hogy köszönetemet fejezhetem ki vezetőiknek, akik már többször tanújelét adták annak, hogy szeretetre, barátságápolásra, segítségnyújtásra, összefogásra, fegyelemre, lelkiismeretességre nevelik cserkészeiket. Számos alkalommal tapasztaltam, hogy munkájukat önként, ellenszolgáltatás nélkül, szabadidejüket feláldozva, nemes küldetéstudattól indíttatva végzik.
Az őrsvezetők, cserkésztisztek segítik mindazokat a fiatalokat, akik a korlátlan lehetőségek világában való tájékozódáshoz keresik a fogódzópontokat. Ez a mai világban figyelmeztető jel. Arra figyelmeztet bennünket, hogy vannak olyan lelkülettel élő emberek – fiatalok és felnőttek egyaránt – akik nem csupán önmagukért élnek. Vannak másokért élni tudó, magukat szétosztani tudó emberek.
Engedtessék meg nekem, hogy párhuzamot vonjak a cserkészet és a pedagógusi tevékenység között. A pedagógusi tevékenységben – a tárgyi tudás minél sikeresebb és hatékonyabb fejlesztése mellett – meghatározó szerepe van a nevelésnek. A cserkészetet, annak nemes, emberformáló, erkölcsképző hatását sokáig nem volt mód kiaknázni. Cserkészet nélküli nevelés folyt két emberöltőn keresztül. Ma az érintett korosztály jól látja e hiány következményét.
Örvendetes lenne, ha valamennyi magyartanítási nyelvű alap - és középiskolában az eddiginél hatékonyabban, odaadóbban támogatnák a cserkészetet, segítve annak tömegmozgalommá válását, könnyítve a cserkészvezetők erőfeszítéseit. Ügyszeretetük növekedése számunkra is kamatozna a tanításban, nevelésben.
Üdvözlettel: PhDr.Píri Lajos, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Nyolcosztályos Gimnázium igazgatója
Miért is lettem „majdnem
cserkész“!
Nehéz ezt megfogalmazni, nehéz erről írni. Hisz én csak segíteni akartam a konyhán. Amikor a híres sártáborban nyolcas gumicsizmában csúszkálva cipeltük a hatalmas étellel teli fazekakat, és este fáradtan, előbb a nedves talajból kimászó gilisztákat kisöpörve lefeküdtem, azt gondoltam: soha többet!
Tíz nap után sírva búcsúztam a dézsatündér kolléganőimtől, és egy év múlva alig vártam a következő tábort. Már nem féltem az esti erdőtől, az esőtől és a pudingfőzéstől.
Mit is írhatnék le röviden a sok-sok élményből… amikor énekszóval sorakoznak a gyerekek, az egész napi nyüzsgést, az esti tábortűzet, majd a csöndet… azt látni kell ! Néztem én is még öt évig, ahogy dolgoztak dalolva, huncutkodtak, ha egy kis szabadidő volt, vigyáztak a természetre és egymásra is. Vagy írjak a Szádellői völgyről, a gimesi várról vagy a nyéki, harmatos fűben, ébredő táborban tartott hajnali miséről? A sok új barátról? ...
Azt hittem nem tudok írni a cserkészetről és most tudnám sorolni még sokáig az emlékeket, tapasztalatokat, hogy miért szép és jó. A cserkészek- és aki velük tart- már tudják, hogy ez egy életforma.Aki nem tudja, próbálja ki, nem bánja meg.
A Füstölgő Katlan őrsből: Skerlecz Marika néni, egy cserkészanyuka
Ha jómagam nem is voltam
cserkész…
Ha jómagam nem is voltam cserkész, diákkoromban ismertük a cserkészetet. Az akkori fiatalságnak kedvező hozzáállása volt a mozgalomhoz. Most pedig a nyolc unokám közül heten már kipróbálták a cserkészéletet, és négyen aktívan tevékenykednek a mozgalomban. Nem is gondoltam volna, hogy nagymamaként részt veszek a cserkészek tábori miséjén, és velük fogok örülni rendezvényeik sikerének.
Nézetem szerint a fiatalság erkölcsi és szellemi nevelésére jó hatással van ez a tevékenység. Önállóságra, egymás iránti megértésre és szeretetre nevel, valamint a baráti kapcsolatok kialakítására és megtartására is ösztönöz. Ismerem a cserkészet alapszabályzatát, tudom hogy mindenek elé helyezi a vallásos nevelést. A mai rohanó, elanyagiasodott világban kell, hogy a fiataloknak legyen szilárd jellemük, kitartásuk. Kell, hogy becsületes emberré váljanak maguk, családjuk és hazájuk javára.
Nagyon kedvezőnek tartom, hogy a
cserkészeket a természet megismerésére és szeretetére nevelik, hiszen nem
minden a számítógép, a videó és a technika különféle vívmányai. Egy japán- vagy
talán kínai- mondással zárnám véleményemet a cserkészetről: „Csak nézz bele mélyen a természet dolgaiba –
és mindent sokkal jobban fogsz érteni.“
Antal Anna, egy nagymama
Nekünk írták (részlet egy
levélből)
Cleveland, 2002.január 12.
Kedves Szlovákiai Magyar Cserkésztestvéreim:
Mit
is üzenhetek Nektek, akikkel nemcsak nem is találkoztam, hanem nem is jártam
országotokban, Amerikában nőttem fel és itt élek a szabad jólétben, mit értenék
én a Kárpát-medencei magyarság életéhez? Egyetlen kapcsunk a magyar cserkészet…
…mi is járunk kirándulni, táborozni, … mi énekeljük
a Himnuszt, tanuljuk a csomókat és a cserkésztörvényeket, igyekszünk emberebb
emberré, magyarabb magyarrá nevelni a ránk bízott gyerekeket.
Sose
felejtsétek el, hogy milyen komoly múlttal rendelkeztek. A felvidéki
cserkészetről fiatal segédtiszti koromban olvastam először. Az még 1989 előtt
volt, csak annyit olvastam, hogy még a háború előtt milyen vagányak voltak a
felvidéki magyar cserkészek. Bizony el is kezdtük csapatunkban a 3 Sastoll
próbát, őrsvezetőink azóta is leteszik. Aztán újra indult a Kárpátmedencében a
cserkészet, és 1990-ben mikor Európában voltam VK táboron, nyomot hagyott
bennem, hogy a tiszti táborban amíg legtöbb jelölt már takarodó után vígan
aludt, az az az erdélyiek, magyarországiak, és mi külföldiek, addig a
felvidékiek éjjeleztek, dolgozták ki az
ŐV táboruk menetrendjét. És újabban a Fillmore-i 2000-es jubileumi
táborban a felvidékiek nagyon szépen szerepeltek. Nem is beszélve arról, hogy
amikor most a nyáron Vajdaságon táboroztam, remek volt a felvidéki kiképző. A
felvidéki cserkészet mindig is szervezett és cserkészies volt, lehetett rájuk
számítani. Szóval egy vagány múltnak és hagyománynak vagytok képviselői, és
ennek tudata lelkesítsen továbbra is.
És
ha a sűrű hétköznapokban elkap az elkeseredettség, amikor egyáltalán nincs
kedved munkatervet írni, vagy a sok iskolagondjaid mellett úgy tűnik, hogy
egyszerűen nem jut idő az őrsi kirándulásra, vagy megint elvárja jelenlétedet,
de el nem ismeri munkádat a társadalom, vagy még mindig senkinek sincs kedve
renberakni azt a szegény szertárt, akkor legyen vigasz számodra az, hogy
nemcsak Szlovákiában küzdenek ezzel a magyar cserkészvezetők, hanem a
Kárpát-medence többi részén is, sőt Ausztráliában, Dél-Amerikában,
Nyugat-Európában, és Észak-Amerikában is.
De
érdemes! És bármennyire nem elfogadott a mai társadalomban, bármennyire
lenéznek az utcán, van értelme a segítőkészségnek. Van értelme a tábortűz körül
népdalokat énekelni és verset hallgatni. Van értelme érdek nélkül barátságot
kötni. Van értelme a szabadba kirándulni, nem sört inni, hanem tábort építeni,
cserkészeket nevelni. A jó Isten bennünket ide, Benneteket oda teremtett magyar
cserkésznek,de hiszünk abban hogy továbbra is vezérli életünket. Hiszünk a
jóban, a szépben, hiszünk a kevesek egymásba – tett kezében, Isten
szeretetében, hetedhét országban és a másvilágban. Áldja meg továbbra is
munkátokat mindannyiunk Cserkészvezetője, kívánunk Nektek a tengeren túlról is
Jó munkát!